2015. augusztus 23., vasárnap

A hadba hívás: 5. Jeruzsálem, a döntő ütközet

Elérkeztünk az első keresztes hadjárat végső állomásához, Jeruzsálem bevételéhez. Krak de Chevaliers után nagyobb keresztes sereggel az oldalunkon az áhított Szent Város falai alatt várakozunk, hadjáratunk végéhez közeledik. Ám az erősség nem adja magát ostrom nélkül...

Cél: Jeruzsálem bevétele az egyiptomi felmentő sereg megérkezése előtt

A feladat nehézsége alapvetően két dolgon nyugszik. Először is szembe kell néznünk a várost védő szaracén katonák többségét alkotó tűzköpőkkel, akik tüzes gránátot hajítanak szakadatlanul a rájuk törő ellenségre (jelen esetben ezek mi vagyunk). Másodszor pedig igen kevés időnk van az egyiptomiak érkezéséig. Ha ugyanis megjönnek és kifutunk az időből, a hadjáratot máris elvesztettük.


Seregünk súlypontja most az íjászokon nyugszik. Vezéreljük őket a falakhoz, de ne túl közel, hogy az ellenség (itt főleg a tűzköpőket értem) észrevegyen, de mi mégis lőni tudjunk rájuk. Az arab íjászok valószínűleg azért kellő figyelemben fognak minket részesíteni, de ez ne legyen gondod. Igyekezz őket módszeresen likvidálni a falakról és a tornyokról. Velük együtt pedig a tűzköpőket is! Közben persze azért vigyázz arra is, hogy az íjászaid között se legyen nagy veszteség. Érdemes a sereg kiindulóhelyéhez közelebb eső, szélső toronnyal kezdeni, majd a kapu környékét és az említett torony mögötti falhosszon strázsáló szaracénokat is móresre tanítani. Ez utóbbira főként azért van szükség, mert a falon tartózkodó tűzköpők képesek gránátot dobálni a házak közé, ha már bejutunk a városba és ott elevenen lángok martalékává válik a keresztes seregünk. Ezt pedig nyilván nem akarjuk. A lényeg tehát, hogy szabad legyen az út befelé (és lehetőleg ott bent se lepjenek meg).


Miután biztosítottuk a falakat, az ostromtornyokat végre a falakhoz irányíthatjuk. Megint érdemes az először támadott őrtorony közelében vezérelni a két ostromgépünket. A pallójuk lecsapódik a falak tetejére, így szabad lesz az út befelé, mindenféle falrombolás nélkül, ami ugyebár egyébként igen sok értékes időt venne el most.

A gyalogos katonák (keresztes kardforgatók és a lándzsások) könnyedén bejutnak így a város belsejébe. A házak között irányítsuk őket a vártoronyhoz. Egy-két arab szablyás megpróbálja utunkat állni (de elárulom, nem sok sikerrel). Én leromboltam a zsoldoskaszárnyát és a fegyvertárat is, biztos, ami biztos.


 A következő lépés egyben az utolsó felvonás: gyorsan fel a vártoronyba, és legyőzni az ellenséges nagyurat. Ez utóbbi könnyű lesz, ha minden jól ment, jelentős túlerőben leszel. A Szent Város a tiéd lesz. :)) Gratulálok!!



A küldetés végén egy rövid üzenet fog köszönteni, ami elárulja mi fog történni (egyébként a történelemben is így volt): Jeruzsálemet elfoglalják a keresztesek és még 88 évik lesz az ő kezükben. Sajnos azonban ez a keresztes hadjárat volt a történelemben az egyetlen, amit siker koronázott. Utána Szaladin szultán seregei lassan végleg kiszorítják a betörő európaiakat a Szentföldről. De ez már egy másik történet...


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése